Ha jól belegondolok, elképzelhető hogy nem vagyok teljesen normális. Nem tudom, hogy meddig tart még ez nálam, de azt hiszem, jelenleg  teljes “műanyagállat kattanásom” van. Szeretek velük játszani, a magam módján.

Van itthon egy csomó, mert a fiúk lelkesen gyűjtötték őket, de mióta megy a Star Wars őrület, eléggé perifériára kerültek és megkaparintottam az összeset.
Elég sok poszt született már ebből.
Másfél éve, csináltam belőlük fiókgombot.

Asztali lámpát a fiúknak

Karácsonykor asztaldíszt

Legutóbb pedig nyakláncot

Most pedig polcdísz lett belőlük. Vagy papírnehezék. Vagy könyvtámasz. Úgy gondoltam, nem csak simán lefestem a lovat, hanem, hanem ráteszem valamilyen alapra, hogy teljesen átalakítsam a funkcióját és meglepően új formába hozzam Tudjátok, mint régen a nagyi nippjei a vitrinben, csak modern verzióban. Először arra gondoltam, kap egy fa alapot, de aztán valahogy bekeveredtem egy serleg és érmeboltba, és az eladó legnagyobb megrökönyödésére vettem egy serleg nélküli kupa alapot. (aztán meg még hármat)

Erre ragasztottam fel pillanatragasztóval a lovamat, majd kint, friss levegőn, de egy mozgatható falapra téve, lefújtam először alapozóval, majd a választott színnel a “szobromat”. A száradási időre mindig beköltöztettem a lakásba a művet, mert a hidegben a sprayfesték tönkremegy, a kötőanyag elillan belőle és sosem szárad meg.

Most direkt valami izgalmas színt akartam, de ha maradok a bronz színnél, vagy egy fémes ezüstnél, akkor talán még “szoborszerűbb” a hatás.

Nálunk nagy sikere volt a lovasszobornak. Nem is tudom, mi lesz, ha a fiúk kinőnek a Star Wars korszakból…..

fotó: Balogh Orsi