Ez a fotel szétült, túl puha rugókkal került hozzánk. Ilyenkor két verzió lehetséges: új rugókat kell bele rakni, vagy szabad párnás fotelt is lehet belőle kreálni. Ez utóbbi mellett döntöttünk, mert a szabad párna forgatható, levehető, mosható, két oldala akár más színű anyag is lehet, így sokkal vidámabb és gyermekbarát fotelt lehet belőle készíteni. Azok is bátran belefoghatnak, akik a rugózással nem akarnak próbálkozni.

Olyan szerencsénk volt, hogy a fotel lebontva, faszerkezete lecsiszolva érkezett hozzánk. Mi egy ápoló viaszréteggel kedveskedtünk neki. A kárpitozott bútorok lebontásából nagyon sokat lehet tanulni, és nem utolsó sorban, ha végül mégis kárpitoshoz viszed a fotelt, annyival kevesebbet kell kifizetned.

Először behevedereztük az alját, a háttámlát pedig elől és hátul.

A háttámla elejére még egy réteg körben letűzött zsákvászont is tűztünk, erre az alapra fekszik rá egyenletesen a szivacs.
A támla aljánál a szivacsot lenulláztuk, mert így ad ki ez a fotel egy igazán szép formát. Hogy egyenletesebb legyen a felület, körben lelőttük molinó vászonnal is. Ez nem feltétlenül szükséges, de kompaktabb formát tudunk vele létrehozni.

Az ülőfelületen körben a hevederezés mentén szürkelemez csíkokat lőttünk le, hogy a szélek egyenletesek legyenek.

Ezután az ülést és a háttámla elejét beborítottuk vlies vattával hogy puha felületünk legyen és körben rálőttük.

Jöhet a textil. Eddig mindent elég volt 2-4 centinként lelőni, most azonban a rögzítő kapcsok egymás mellé kerülnek, mert így kapunk egyenletes formát. A textilt mindig úgy rögzítsük, hogy az egymással szemben levő oldalakon kezdjük, haladva mind a négy oldalon a sarkok felé. Minden lövés előtt tenyerünkkel simítsuk ki az anyagot a közepétől a tűzés felé, ugyanolyan erősséggel, és így az anyag lépésről-lépésre kisimul a tűzés során.

Most jöhet a háta. Ide csak pár hevedert rögzítettünk még az elején, nem is kell több, hiszen igazából nincs tartó funkciója. Egy formára vágott, beleilleszkedő szürkelemezt rögzítünk rá körben, ami nem horpad be, van tartása. Erre jöhet is a vlies vatta és a textil.

A háttámla széleit a textil anyagából varrt dupla kéderrel dolgoztuk el, amivel el lehet tüntetni a kapcsok és textilszélek látványát. Mielőtt ezt a kédert körben ráragasztjuk, érdemes egy szürkelemezből vágott csíkkal körbelőni a helyét.
Ennek a lényege az, hogy a lemez erős széle egyenletessé teszi a kárpitozást.

Erre aztán ráragaszthatjuk a dupla kédert, vigyázva, hogy az mindjárt a fa mellett fusson és ne lógjon ki alóla a szürke lemez. Igazán elegáns befejezés ez, mi nagyon kedveljük.

A dupla kéderhez be kell szerezni egy speciális varrótalpat, amin két boltozat fut végig. Ezek a boltozatok vezetik a kéderbe varrt két zsinórt és biztosítják, hogy egyenletesen varrjunk. Higgyétek el, megéri, én próbáltam sima talppal is varrni, nem lehet összehasonlítani!

Könnyítésképp egy videó a dupla kéder varrásról:

Már csak a párna van hátra. A méretre vágott szivacsot beborítottuk vlies vattával és rá is ragasztottuk a széleken, hogy ne csússzon el. A párna tokját cipzárosra varrtuk, hogy könnyen rá lehessen húzni. A szélekre sima, vagy egyzsinóros kéder került, ugyanabból az anyagból, amit a dupla kéderhez is használtunk. A sima kéder varrásához cipzár talpat is érdemes használni, ami a varrógépeknél alapfelszereltség.

A tok levehető, a párna két oldala pedig más színű, így ha forgatjuk a párnát, az egyrészt tovább is tart, másrészt két színhatású fotelünk is lett, kettő az egyben.

Fotók: Biró Virág és Jacsó Györgyi