Az egész onnan indult, hogy lomtalanításon találtunk egy szuperkényelmes széket. Valahogy kívánta, hogy időtálló és természetes anyagokkal újítsuk fel. Amikor végre kezünkbe akadt ez a finom tapintású próbaszövet, aminek a szövésében színváltás van, eljött az idő, hogy kényelmes, skandináv stílusú otthoni dolgozószékké avassuk.

Bontás és előkészítés:

Amit lehet, szétcsavaroztunk, így megkaptuk a következő darabokat: ülőfelület, a szék faváza és külön a támla pálcái.
A lakkozott fát lecsiszoltuk, és finom szemcséjű csiszolópapírral a csavarok fejét is.

A fát Biopin méhviaszbalzsammal, egy puha rongy segítségével többször lekezeltük. A méhviasz megőrzi a fa természetes színét, hagyja lélegezni, ugyanakkor a vízzel szemben ellenállóvá teszi. Ha túl hideg van, a méhviaszt bele is lehet hajszárítózni a fába, így jobban beivódik.

Az ülőlapról eltávolítottuk a régi szövetet és az alatta levő tömőanyagokat, a táblásított kókuszrostot és pamutvattát.
A kókuszrost szétporladt, a pamutvatta pedig elkoszolódott az évek során, úgyhogy kidobtuk. A régi bútorszövetet viszont érdemes megőrizni szabásmintának az új anyag kiszabásához. A falemezről lecsiszoltuk a ragasztót, hogy egyenletes felületet kapjunk. Az ülőlap anyaga rétegelt lemez, az elején lehajló rész pedig fa. Mivel a rétegelt lemez vékony és sérülékeny, vigyázva szedtük ki a szegeket és kapcsokat, nehogy eltörjük a lemezt.

Az eredeti bevonati anyag alapján ki lehet szabni az új anyagot, de mivel ez egy egyszerű, egyenes ülésfelület, akár a megtisztított ülőlapot is rá lehet rakni az új anyagra és úgy körbevágni. Minimum 5 cm ráhagyást hagyjunk, de kezdetnek akár többet is lehet, hogy ráfeszítéskor könnyen meg tudjuk majd fogni az anyagot.

Kárpit felépítése:

Mivel természetes és időtálló anyaggal akartuk bekárpitozni, így a szivacs helyett pamutvattát választottunk. Ezt régi típusú kárpitozásnál használják a felület puhává tételére, egy-két kárpitos üzletben még lehet kapni. A fára először egy tűzött nemezfilcet ragasztottunk, amin kevésbé csúszik el a pamutvatta. A vattát jó vastagon rakjuk, ne sajnáljuk. Ügyeljünk rá, hogy ne legyenek lyukak benne, mert akkor egyenetlen lesz a felület. Nyomkodjuk végig a kezünkkel, így megérezzük, hova kell még tenni.

Aztán vágjunk ki egy jó nagy darab vékony anyagot, amivel a pamutvattát lerögzítjük, ezzel megadjuk az ülés formáját.
Erre való molinóvásznat például a Röltexben lehet kapni, de mivel nekem most nem volt otthon régi, de még jó tartású lepedőt használtam. A pamutvatta eléggé csúszik, nehéz rögzíteni. Ezért az ülést felfordítottuk, ráálltam, hogy egyenletes nyomás érje mindenhol. A kilógó pamutvatta felesleget letépkedtük, hogy egyenletes legyen az él, majd 1 cm-rel a szélétől tűzőgéppel körbetűztük. A kapocs méretét mindig a tűzendő felület vastagságához válasszuk ki.

Először a szemközti oldalak közepét tűzzük le, majd fokozatosan haladjuk a szélek felé, az anyagot pedig minden tűzés előtt simítsuk ki.

Ha néhány helyen mégis egyenetlen lenne a felület, egy erősebb tűvel el lehet igazgatni a tömőanyagot a lepedőn keresztül.
A hátoldalon a tűzés mellett vágjuk le a felesleges anyagot. Az ülés formája kész, ezután már csak a bevonati anyagot kell ráilleszteni és alul rálőni. Ezt kb. másfél centivel a szélétől végezzük, hogy ne lőjük egymásra a kapcsokat. Mivel a bevonati anyag elég vastag, nagyobb kapcsot használtunk, hogy jól megfogja az anyagot. Itt ugyanúgy tűzzük, mint az alatta levő lepedőt, először szemben, az oldalak közepén, majd a szélek felé haladva. Minden tűzésnél az anyagot középről simítsuk a szélek felé, hogy szépen kifeszüljön.

Ha kész, levágjuk a felesleges anyagot, és rácsavarozzuk a szék ülőkeretére.

A maradék anyagból egy hozzá illő párnát is varrtunk, ami a hátgerinc alsó részét jobban megtámasztja. Nem is lehetne már ennél kényelmesebb a végeredmény. Reméljük új tulajdonosa örülni fog neki, mi minden jóval felruháztuk a széket.