Első látásra olyan, mintha Mesevárosban járnánk. Másodikra is. Hatalmas, százéves fák takarják az utcákat. Az utcákat, melyek valójában labirintusok, ahol az egyszeri vándor eltéved.
Az utcákat, melyeket mézeskalács házak öveznek, és ahol nem ritka, hogy vén banyák laknak bennük.

Egy Meseváros, egy kisváros a nagyvárosban, egy zöld sziget, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol kiemelten fontos a társas kapcsolatok ápolása, a közös gondolkodás és a közös érdek.
Egy Meseváros sok-sok gyerekkel, bandákba verődő, kismotoros, futóbiciklis gézengúzokkal, számtalan közösségi programmal, rengeteg fával körülölelve.
Európa első lakóparkjában élek.
Wekerletelepen.

A fotók innen és innen származnak. Ha valaki felismeri a saját munkáját, kérem, jelezze!