Lomtalanítás és garázsvásár, ízlés szerint

Helló, főnök, elvinném ezt a széket, meg tudunk egyezni?
Általában meg tudunk, hosszas alkudozás után.
Bosszantó, de manapság már sokszor csak így lehet klassz dolgokhoz jutni egy lomtalanításon.

Hiszen a sok “bérörző” mellett, labdába sem rúghat az egyszeri, magamfajta hobbilomis.
Azonnal lecsapnak mindenre és már saját árúvá is teszik: sokszor pofátlan összegekért adnák tovább a frissen kidobott holmit.
Vak tyúk is talál szemet alapon, azért futottam pár kört a környékünkön a hétvégén, ahol javában zajlik a lomtalanítási őrület. Az eredmény:

1db kisszék, ami azért kellett nekem, mert legalább lesz párja az első kárpitos székemnek. Fél órán keresztül ment az alkudozás, huza-vona, mire el tudtam hozni az asszonyság feneke alól.
1 db ajtó, amire a “főnök” csak legyintett: vigye!
1 db lámpabúra, ezt épp nem őrizte senki, nem is értem. Én mindenesetre nagyon örültem neki!
1 db kiskomód, nagyon retro, nagyon kopott, és épp akkor rakták ki, amikor arra jártam. Szerencsém volt, stipi-stopi, én fogtam meg elsőnek!
1 db sétabot, ez még a lomisoknak sem kellett, de amióta megláttam ezt, tudom, hogy nagyon hasznos darab

Röviden összefoglalva tehát, lehet szerencséje egy hobbilomisnak is. De igazán jó dolgokhoz csak akkor juthatunk hozzá, ha lenyeljük a békát, és képesek vagyunk feltenni a kérdést: mennyi az annyi, főnök?

Ha nem szívesen merészkedtek a profi lomisok közé, akkor ajánlom figyelmetekbe a Garászvásárok kezdeményezést, melyet az Otthonkommandó bloggere indított útjára. A hétvégén személyesen is tapasztaltam, milyen mókás egy ilyen rendezvény: a csajok egymás közt csereberélik cuccaikat, közben megy a pletyi meg a viccelődés, süteményosztogatás, és kvaterkázás. Nem csak szuper cuccokhoz lehet így hozzájutni, vagy egy kis konyhapénzhez, de igazán klassz társasági esemény is egyben, ami összekovácsolja a közösséget. Érdemes belevágni!