Már megint vettem egy régi vacakot. Hosszas kanapé nézegetés után, rábukkantam erre a darabra, amit úgy hirdettek, hogy “fellelt állapotban”.Kétszáz kilométernyire tőlünk dekkolt valahol egy antikvitás üzletben , így kvázi zsákbamacskát vettem 25 ezerért.

A férjem rögtön közölte is, hogy amíg rendbe nem rakom, a lakásba nem jöhet be ez az egyébként egészen filigrán darab. Így most anyósoméknál várja, hogy megtaláljam neki a megfelelő huzatot.

Ami, már most látom, hosszadalmas és keserves küzdelem lesz. Az előre kinézett, Ikea sötétkék-fehér, vékony csíkos anyag gyártását beszüntették,már nem lehet kapni. Így ugrott a tervem, hogy veszek egy olcsón egy jó minőségű bútorhuzatot.
A kárpitos-mesterem szerint ugyanis, az Ikea vastagabb szövetei egész jók kárpitozáshoz, leszámítva, hogy nincs műszál tartalma, ami azért baj, mert így valamivel gyorsabban kopik.
Tehát, keresgélek. Leginkább, csíkos huzatot szeretnék, indigó-fehér, vagy sötétszürke -fehér csíkosat. Egy bútorkárpitokat forgalmazó helyen találtam is egy gyönyörűséget, amit azonnal megvettem volna, ha nem 42 ezer forint lett volna métere.
Még gyors fejszámolás sem kellett hozzá, hogy tudjam, soha a büdös életben, már csak azért se, mert a srácok megint kinőtték az összes ruhájukat, a kocsit szervizeltetni kell a számítógépünk is vacakol, a könyveink pedig még mindig dobozokban várnak jobb sorukra.És egyébként is, elvből se.
Szóval, keresem az Igazit. Milyen lesz,még nem tudom. Talán csíkos, talán cikkcakk mintás, esetleg virágos, de még az is lehet hogy egyszerű farmer.
Az biztos, hogy a sztorinak folytatása következik!