Két hónap múlva beköltözünk. Köszöntöttük a szomszédjainkat áprilisban. Azóta is ez áll rá a szánkra ha a költözés időpontja szóba kerül. Két hónap, és költözünk. Annyira hozzászoktam ehhez a gondolathoz, hogy most hirtelen, a felgyorsult események kapcsán, azt sem tudom, hova kapjak. Eddig amolyan patópálosan, mindent halogattam. majd eldöntöm, milyen tapétánk legyen, de hát hol van az még, majd eldöntöm, milyen színek legyenek, de hát hol van az még, majd kitalálom milyen mosdópult legyen az emeleten, de hát messze van az még.
És most egyszerre a nyakamba szakadt ez az óriási, döntéshozatali kényszer. MOST meg kell mondani, hova tegyük a kondit. MOST ki kell találni, milyen színek legyenek. MOST meg kell venni a mosdót, a kádat. Én pedig, aki azt hittem, a teljes koncepció a fejemben van, kissé megzavarodtam, és hirtelen képtelen vagyok dönteni. Milyen színű legyen a hálószoba? Milyen mosdószekrényt akarok valójában? Milyen konyhabútorom legyen?
Legszívesebben elnapolnám a kérdéseket, de hát most már tényleg be akarunk költözni két hónap múlva. A falak félig állnak. Ahogy elkészül a villanyszerelés, a légkondi,és a riasztó vezetékelése, befejeződik egy jó nagy munkaszakasz, és a nemszeretem munkálatoknak vége, kezdődhet a felújítás kellemes  szakasza, a festés, burkolás, berendezkedés, a csinosítgatás szobáról-szobára. Az lesz ám a jó móka!