A házban apró, de igencsak türelempróbáló, mondhatni sziszifuszi munkálatok folynak. A héten apósom és a férjem, centiméterről, centiméterre haladva szedték fel a bebetonozott cementlapokat, sűrű szentségelés közepette, ma pedig nekiláttak a padlás letakarításának.

Én pedig közben a kertet ”takarítottam ki”, legalábbis annak egy részét. Tulajdonképpen, etnikai tisztogatást végeztem, galádul kiirtva a gyöngyvirágokat, kőkemény fizikai munkával kiásva az öreg rózsabokrokat és szőlőtőkéket, valamint a számtalan, kisebb-nagyobb ismeretlen fakezdeményeket.

Ez most rútul hangzik, amolyan növénygyilkosnak tűnök, de ígérem, a kinyírt zöldek helyett, ültetek mást. A kertet három négyzetre osztottam (az első megtisztításán vagyok túl). Az első négyzet lesz a gyerek-részleg, homokozó hajóval, krétarajzot bíró táblával, a második négyzet lesz az árnyas délutáni pihi-szintér, valamiféle függőággyal, szőlőlugassal. A negyedik négyzetben lesz a kis terasz, a napfényes reggeli kávézások és a családi grillezések helye. Jaj, már alig várom! Addig is a képzeletemben megjelenő kép doppingol, amikor sajgó háttal, bütykös, hólyagos tenyérrel ások, és ások, és ások. Jövőre már élvezni fogom a munka gyümölcsét. Addig pedig sűrűn forgatom az ásót!