A bútorfestésben az a szép, hogy gyakorlatilag bármikor meggondolhatod magad és adhatsz egy kis ráncfelvarrást a bútorodnak. Időközben meggondoltad magad, vagy változott az otthonod stílusa?
Semmi gond!
Teljesen normális érzés, ha egyszer csak megunod a magad által felújított bútor színét, dizájnját. De mint lelkes újrahasznosító és kreatív (meg persze olcsó) megoldásokat kereső laikus lakberendező, nem rohanok venni egy új darabot. Hanem megnézem, mihez kezdhetnék vele, hogy újra a szívem csücskévé váljon.
amikor beköltöztünk..
zöld asztal
Itt van ez a zöld asztal az étkezőnkben. Négy éve magam festettem zöldre. Mert akkor az tetszett. De most már nem. Most valami finomabbra, elegánsabbra, nőiesebbre vágytam. Megfordult a fejemben, hogy vegyünk egy új asztalt….de aztán inkább egyik nap nekiestem és:
Nemsokára:
És estére már el is készültem az asztal új ruhájával: a lába a kredencünk színét kapta, a teteje pedig halvány rózsaszín lett.
De mégis hogyan álljunk neki egy ilyen gyors átalakításnak?
1. Először is, ez a munka gyors, mert nem csiszoltam vissza a régi festéket, csak 240-es csiszolóvászonnal finoman átsimogattam, épphogy “felborzolva” a felületet.
Miért?
Mert ha tudod hogy a meglévő festés tökéletes, vagyis volt csiszolás, alapozás és két-három réteg tökéletes minőségű festék felvitele, akkor egészen biztos, hogy az alul lévő festék jól tart és bátran jöhet rá egy újabb réteg.
Ezt az asztalt én festettem zöldre, így pontosan tudom, mi történt vele a felújítás során: ITT.
2. Nem is alapoztam. Miért nem?
Mert a meglévő festékrétegek elég alapot adnak ahhoz, hogy a következő réteg ne szívódjon be a fába. Egyszóval, a finom kézi csiszolás után (ez annyi porral sem jár, hogy mindent bent csináltam a szobában…), csak letörölgettem az asztalt és már vittem is fel a fedőfestéket.
3. Két réteg vagy három..
Míg a lábára elég volt két új réteg, a finom, szinte áttetsző rózsaszínnek három réteg kellett.
Miért?
Mert vannak színárnyalatok, melyeknek szükségük van három rétegre ahhoz hogy kibontakozhassanak.
4. Alulról felfelé
Mint látjátok, a festést úgy kezdtem, hogy fejjel lefelé fordítottam az asztalt.
Miért?
Mert ebben a pózban tökéletesen hozzáfértem a lábakhoz és így a tetejét már csak a végén festettem, hogy a mozgatásnál az se sérüljön. Mindig a bútor tetejét fesd le utoljára!
Hát ennyi: egy nap, két doboz festék és egy vadonatúj asztal.
Szerintetek megérte?
Hozzászólások: